Otthon

Hetedik rész

Mivel a lábam még nagyon messze van attól, hogy jó legyen, ezért történetemet folytatom, remélem kevesebb horrorral. Eldöntöm, hogy egy sokak által ajánlott orvossal veszem fel a kapcsolatot egy magán klinikáról. A tarifa itt hatalmas, de semmi nem érdekel. Csak be kell pöccenteni a protkót. Lehet, hogy addig kell várjak (még 3 hét), amíg a törött csont összeforr, de most úgy érzem nem birok visszamenni. Közben Attila bácsiék meglátogatnak. Mint mindenki, ők is azt mondják, hogy menjek másik dokihoz. Mikor mondom, hogy mennyit kérnek egy napra, egyből felajánlja, hogy 1 napot fizet az egyház.

Egy mozgáskorlátozott élete sehol sem könnyű. Mivel ülni nem tudok, marad az ágytál. Felkelni, lefeküdni csak segítséggel. Az éjszakák itt is hosszúak, de nem csoda, ahogy meg van tépázva az idegrendszerem. Végül úgy döntünk, hogy megvárjuk, amíg az utolsó műtéttől eltelik 5 hét és csak az után megyünk a másik dokihoz, hogy egész közel legyen a 6 hét és a csont biztonságosan összeforrjon. Na meg utána rá is állhatok, amit alig várok. És így 2 legyet ütünk egy csapásra. Csak aztán működőképessé kell tennem őket. Tudom, hogy ez keserves lesz, mert már több mint 2 hónapja nem használom az izmaimat és 3x faragták össze, mintha egy szobor lennék. A jobb lábam is el van gémberedve, hiányzik neki a torna, vagy egy kis masszírozás.

Rozikával beszéltem, aki most jött vissza Kolozsvárról. Ő ott kapott mind a 2 oldalra protézist 8 illetve 5 éve, cementeset. Annak amit régebben műtöttek a felső része kilazult. Ezért fájdalmai vannak. Egy 1o napos kivizsgálás vége, hogy vegye elő a mankókat, szedjen kalciumot és még valami más gyógyszert, mert egy újabb műtétnek csak 5o% az esélye. Hát mégis csak hálás vagyok a dokinak, hogy megpróbált csavarosat tenni. Hogy aztán hibrid lett, annak oka majd később kiderül.

Kezd a kerék fóbiám elmúlni. Hozzák a reggelit, nyiszorognak a kerekek. Jönnek kötözni.... megint kerekek. Ebéd... Valakit, vagy éppen engem visznek hordágyon...  Vacsora.... Éjjel még hoznak valakit hordágyon.... és a kerekek mindég nyiszorognak.

Most a türelemé a főszerep. Holnap leszek 4 hetes az utolsó műtét óta. Ma nagy sikerélményem volt, mert nem csak le de fel is tudok menni az ágyba. Így aztán egyre sűrűbben ülök ki az ágy szélére, nem kell mindég segítségért kiáltani. Sikerül a bal lábamat előre nyújtani járás közben, és így a jobb sem roggyan meg. Ez a manőver úgy sikerült, hogy nincs rajtam az ortézis, mert azzal nem férek bele a járókeretbe.

Jancsi bejelent egy ismerős ortopéd orvoshoz a Pelikánnál.

Ha valaki azt hinné, hogy egy kis sikerélmény felfelé visz a lejtőn, az nagyot téved. Ma jött értem a mentő és elvitt a magán klinikára. Két film készült a medencémről és a combcsontról. Értelmezése a következő: a protézist nem lehet betenni, mert szerinte rossz a kupa szöge és a szár is hosszabb kell, legyen. Valamint a szár ferdén van a csontban. Ezért van a törés, ami ráadásul szálkás, és ennek még 2 hónap kall, hogy összeforrjon. Ha elég a két hónap mert lazán vannak benne a csavarok. A Pelikánnál a második protézist már nem fizeti a biztosító, ez 1700€, és ha náluk akarom megcsináltatni, még 18oo€.

Ennyi pénzem nincs!