Ennyi pénzem nincs!

A történet folytatása
Nyolcadik rész

 

De van 2 hónapom rá és sok jó ember. Attila bácsi előtt nincs akadály. Csak arra kér, hogy ne adjam fel a reményt, mert ő mindenben segít. Kéri a filmeket, hogy elküldje Marosvásárhelyre, a klinikára.

Gyöngyi arra biztat, hogy ne hagyjam annyiba. Felicia jó hírt mond reggel. Beszélt a kolléganőjével, aki azt mondta, hogy nincs ilyen szabályozás, hogy csak egy protézist fizet a biztosító. A gyógytornász bevallja, hogy ő bizony fél hozzám nyúlni és nincs is minek, amíg nincs helyén a csípő. Rita kölcsön adja a laptopját, így az ágyból tudok írni a fórumos csajoknak.

Közben megpróbálom leírni, hogy mit érzek. A kismacskának szoktak egy labdaszerű gombolyagot lelógatni. Mikor már majdnem eléri, rántanak a madzagon és nem tudja megfogni a gombolyagot. Én is úgy mentem be a kórházba, hogy 2 hét múlva járni fogok. Önhibámon kívül jó, ha 4 hónap múlva, vagy még több letehetem a lábam. Pedig már nagyon sokszor azt hittem, hogy elérhetem a gombolyagot, de valaki mindég megrántja a madzagot. Minden amin keresztül mentem szükséges volt ahhoz, hogy azzá legyek aki ma vagyok. Azt választom, hogy jobbá legyek és nem keserűbbé. Ha hitem nem is mozgat hegyeket, erőt ad.

Augusztus 26, hétfő. Attila bácsi nagyon jó hírrel keres. Egyeztessünk, hogy melyik hétfőn menjek Vásárhelyre, mert a professzor úr fogad, meg akar vizsgálni. Hamar kiegyezünk a szeptember 16-ban. Gond, hogy ki jöjjön velem, mert első iskolai nap és mindenki a suli fele veszi az irányt. Csak Bori az aki számba jöhet. Szerencsére egyből igent mond. Este Csongorék hoznak 3o kg barackot, ami a másnapi unaloműzéshez kell. És milyen hamar telik az idő, ha van dolgod.

Néha nagyon kifáradok, olyankor végig tudom aludni az éjszakát. Máskor meg visszajárnak az álmatlansági szindrómák. A legborzalmasabb az volt, amikor egyik éjjel egy arctalan hang azt mondta, hogy soha nem fogsz felkelni az ágyból. Azonnal felébredtem, de hiába meresztettem a szemeim, nem láttam senkit se. Másnap Erzsike is Noémi is egybehangzóan állították, hogy csak a félelmeim gonoszkodtak velem. Ez pont akkor volt, amikor már pont 2 hónapja nyomtam az ágyat. És hol van még az október vége, amit a kedves doktor úr merő tapintatból nem közölt velem.

Jutka meglátogat és mondja, hogy szeretne egy imaláncot Valika néniért. Én az éjjel 2 órát bevállalom, mert akkor úgyis kipattan a szemem. Nagyon lassan telnek a napok, de még lassabban az éjszakák.

Még csak most lesz 6 hete az utolsó műtétnek és 13 kell. Nem tudom, hogy fogom kibírni. A tehetetlenség és kiszolgáltatottság nagyon nyomaszt. Ülni csak keveset tudok, de már feküdni sem birok. A baj inkább a lelkemen ülő hatalmas teher.  Az igazság az, hogy igen félek. Olyan tökéletes üresség van bennem, ami fájdalmas, de egyben előrevisz, ami kiveszi belőlem az utolsó hitet is, amit a saját erőmbe, eszembe, kitartásomba vetettem. Ez segít, hogy mindent az Isten kezébe tegyek. Ezért kívánom, hogy lehessek telve az Isten iránti alázattal, hogy tisztán lássam csak azt az egy lépést, amit éppen aktuálisan meg kell tennem!

Már régebben rájöttem, hogy egyszerűen képtelen vagyok pihenni. Rohanni, szaladni, folyton cselekedni az megy. Leállni az nem megy!

Matek feladvány: ha az első (jobb) lábamnál 2 műtétre volt szükség, a második (bal) lábamnál 4 műtétre. Ha 100 lábam lenne, mint a százlábúnak, a századik lábamnál, hány  műtétre lenne szükség? A megoldást a pontozott részbe beírhatja, aki kiszámolta: …………….

Ma 75 napja, hogy nincs a protézisem a helyén. Sárosy Katalin dala cseng mindég a fülembe "Lassan bandukolva, múlik minden óra".  A dolog pozitív oldala, hogy már több van hátra, mint előre és 1o nap múlva Vásárhelyen leszek a klinikán.

Hétfőn reggel nagyon szomorú hírt kapok. Kedves sógornőm "Joli mama" hosszú betegség után meghalt. A jobb lábam műtétje után hozzá mentem tussolni, mert nála alacsony a tussoló. Mindkét alkalommal kérte, hogy aludjak is nála. 2 éve mióta sógorom elment az égi mezőkre teljesen egyedül élt súlyos infarktus utáni állapotban. Nem igazán volt kivel beszélgessen és mivel ő hallás károsult volt, én voltam a tökéletes pszichológus, mivel csak hallgattam, amit mesélt az életéről. Mind a kétszer tőtikét főzött nekem (pedig már alig tudott mozogni, annyira fájt a háta), mert tudta, hogy nagyon szeretem, de nálunk nem eszi senki. Nyugodj békében drága Joli mama. Élt 82 évet. Ne haragudj, hogy utolsó utadra nem tudtalak elkísérni.

Este Noémi meséli, hogy Bendegúz milyen ötlettel állt elő: Mama menjen vissza a kórházba, hogy gyógyítsák meg a lábát és tudjon járni. Zsuzsika is meglátogatott férjével útban Ágyára.

Ki ne felejtsem a Fórumos csajokat, akiknek a Rita laptopjáról tudtam írni egy pár alkalommal. Meggyőződésük, hogy a szeretet határtalan, hiszen bármilyen távolságból működik az energia áramlás, a szeretet üzenete. És ők is mind szeretik Wass Albertet.

Most azért szövegelek egy kicsit többet másról, mert mint mondani szoktam, keleten a helyzet változatlan és nem történik semmi a lábammal. Ember legyen a talpán, aki az én helyzetemben ne pityeredne el néha.

A kórházban nagyon sokat telefonáltam, csak az nyugtatott meg. Mivel arany bérletes vagyok a Vodafone-nál a hűség  pontjaim jól megnőttek. Így aztán a fiam meglepett egy depresszió elleni okos telefonnal. Ha éjjel 3-kor még nem tudok aludni, előveszem és elolvasom az origón a híreket. Vagy a bibliát olvasom. Ma éjjel épp a zsoltárok könyvét olvasom (4o:18)." Rólam is noha szegény és nyomorult vagyok, az én Uram visel gondot. Te vagy segítségem, szabadítóm, oh, Istenem ne késsél." És még egy idézet, ezúttal C. H. Spurgeontól: " A fa nem hullajtja gyümölcsét mindig az első rázásra. Rázd az isteni ígéretek fáját, míg a meghallgatás gyümölcse az öledbe hullik."

Lassan a visszaszámlálás végére érek. Már csak egy nap és hajnali 4-kor visz a mentő Vásárhelyre. Keveredik bennem két érzés:  az öröm és az izgulás. Hátha nem küld vissza a professzor úr. Mert én azt is ki akarom, és ki fogom bírni, csak már nagyon nehéz. Régen volt június 28. Ma szeptember 14. Akkor azt hittem, hogy egy hét múlva járni fogok, és otthon leszek…

15 én már az órákat számoltam. Este még kaptam Noémitól egy útravalót: Selah tól - You Raise Me Up. Magyarul: Felemelsz. A youtube-on megtalálható. Csak 2 sort idézek belőle: "Erős vagyok, mikor a válladra veszel, Felemelsz, hogy több lehessek, mint ami lehetek." Este 11 kor mondja Erzsike, hogy próbáljak meg aludni. Ugye mondanom sem kell, hogy ez még véletlenül sem sikerült. Fél 4-kor telefonált Bori, hogy nem talál minket. Tudtam, hogy közel van mert hallottam a szomszéd kutyáját ugatni. Alig öltöztem fel (segítséggel) és már láttam, hogy villog a mentő kék lámpája az ablak előtt. Pontban 4 kor elindultunk.