2013. május 25., szombat

Napocska

A házi tojás dicsérete:
Tyúkocskáim kukoricán és búzán élnek, és desszertként igyekszünk minél több zöldet adni nekik.

Most már lassan két hete jércék érkeztek a tyúkólba, egyiket véresre marták. Szeretném ma éjjel berakni közéjük az udvari jércét, aki felugrik a konyhaablakba és bekopog, csak nem tudom, mi lenne a jó megoldás, hogy ne bántsák újra. Folyamatosan nem tudok ott ülni közöttük. A pálinka hadművelet valamennyire bejött, nem tudom, most kezdjem elölről mindegyikkel?
Valakinek bevált módszere? 

A medve hozzánk képest...


... egy lelkes állat, de lehet, hogy blogírásban nem lenne jobb nálunk. Olvastatok már medve-blogot?

Papír gyöngyök régi naptárakból készültek legutóbb, sorsuk még tisztázatlan.


 A technikát sokan ismerik, szerintem , de ha mégsem, magyarázat helyett álljon itt egy kép:
 Ilyen formákra kell felvágni a papírt, színes magazint, újságpapírt, és egy fogpiszkálóra szorosan feltekerni. A felhasználásnak pedig tényleg csak a képzelet szab határt.

2013. április 2., kedd

2013. március 18., hétfő

Suhajda másképp

Valószínűleg sokan ismerik a Suhajdát. Csokis finomság.
Van egy szilikonos muffin formám, gondoltam ezt megpróbálom elkészíteni.
Most az internet nem volt nagy segítségemre, legalábbis nem találtam olyan receptet, ami meggyőzött volna, tehát rögtönöztem.
Megolvasztottam a csokit, és egy ecsettel kikentem a formákat, majd betettem a fagyasztóba. Két deci vizet 10 deka cukorral felforraltam, majd mikor kihűlt, belekevertem 15 dekányi margarint. Innentől újítottam, mert ez cseppet sem tűnt krém állagúnak. Visszatettem főni, és darált diót főztem a krémbe.
A kihűlt krémet belekanalaztam a csokiformákba, annyi helyet hagyva, hogy le lehessen zárni őket, vagyis csokival bekentem az alját, hogy mindenütt összeérjen.
Újra fagyasztóba tettem, gyorsan összefagy, majd utána óvatosan kiszedtem a formából. Nekem nagyon könnyen kijött.
Az én hamis, de nagyon finom suhajdám pedig így néz ki:



2013. március 14., csütörtök

Még egy kis tél

Most, hogy újra havazik, aktuálissá vált a hóember. Lehet, hogy ez a hó nem alkalmas már építkezésre, de ha megmarad, holnap kipróbáljuk.
Bendegúz egy éve csak Mikulás és Télapó témáról szeret beszélni. Sőt, a húsvéti nyúl is a télapóval érkezik. Ezért aztán belefért egy Mikulás, most már zsák nélkül, mert nem hord még ajándékot.
Az óvodai farsangon a kéményseprő volt a nagy példakép ezért zene, mese, jelmez minden kéményseprő kellett legyen. Hát készült egy kéményseprő is.
És hogy hárman legyenek, hát készült melléjük egy hóember is maradék fonalakból.


Egyébként az ablakon tanyáznak, csak ott nem sikerült jó képet készítenem.
Van még valaki, akinél "Nyuszi Mikulás" jár?

2013. március 11., hétfő

Disznótor

Családi disznóvágás volt itt nálunk a városban, ahova lehetett süteménnyel nevezni. 
11 sütemény érkezett, én Limara péksége: Cukros-fahéjas rúd receptjével lettem a második. A recepten annyit változtatok, hogy megkenem lekvárral és diós cukorba forgatom őket.
 A nyeremény egy hurka-kolbász jegy volt minden nevezőnek illetve nyertem egy muffin sütőt.
Tombolán pedig teljesült Bendegúz kívánsága és ő is nyert egy malacot. Kövérnek néz ki, de "csörögnek" a csontjai:
Szólt a zene, finom volt a hurka és a kolbász, összességében az idei is jól sikerült.


Süssünk, süssünk valamit


Télen, mikor kevés a gyümölcs és hideg van, a boldogság hormont egy kis sütivel kompenzáljuk.
Nem csak a gyomor, de a test és a lélek is melegszik amíg sül. Közben jó a hangulat és fogy a kamrában fellelhető alapanyagok mennyisége.
Leginkább sütemények készültek az elmúlt időszakban, a végeredmény így néz ki:
Vatikáni szerencsekenyér

Non plus ultra

Kakaós, fahéjas és diós csiga

Kenyér
 Sok minden sült még, de nem mindnek vállalható a kinézete. Ti mit sütöttetek legutóbb?

Volt egy verseny is...

2013. február 16., szombat

Gyermekdalok jogásznyelven

Ráismersz? Én most találtam, biztos van, aki még nem olvasta őket.

Figyelem! Sürgősen megkérünk minden házzal rendelkező puhatestűt, hogy ingatlanát záros határidőn belül hagyja el, az annak külső felszínén keletkezett, és azóta is folyamatban lévő tűzeset miatt. A károsultakat folyékony és félig megszilárdult tejipai termékekkel kártalanítjuk, amelyek együttes mennyisége egyelőre kétnapi fejadagot tesz ki.

Sürgős figyelmeztetés minden kiskorú Katalin nevű lakosunk részére! Tudomásunkra jutott, hogy hazánkba betört oszmán csapatok Önöket célpontjuknak tekinthetik. Áldozataikat először mély nátrium-kloridos forrásban szeretnék megmeríteni, majd pedig abroncsok alsó tesztelésére használják fel. Tájékoztatjuk Önöket továbbá, hogy a nagy sebességgel közeledő oszmán csapatok

2013. február 11., hétfő

Virágom, virágom...

Ilyenkor februárban már kezd elegem lenni a télből. A tavasz virágaira még várni kell, pláne, ha ilyen hótakaró borítja az udvart.
Én nagyon szeretem a virágot. Kapni is és adni is. Csupán egy a gondom, a vágott virág nagyon hamar elhervad és a váza ismét üres. Éppen ezért varázsoltam egy kis színt a heyére.


 Ezért kezdtem el virágokat horgolni, mert jobban kiállják az idő próbáját. Ez a csokor tarka virág maradék fonalakból a maradék időmben készült. A szára erős drót, amit körbetekertem krepp papírral.

Azért van ám virág az ablakban is, egyik másik virág nagyon szépen nyílik:



Valaki tudja, hogy az utolsó virágnak mi a neve?

2013. február 2., szombat

Előbújunk, mint a medve

Olyan rég jártam erre, hogy már nem is tudom, hol vesztettem el a szálat.
Mentségemre szolgáljon, hogy ezt a hosszú időt költözéssel töltöttem. Egy két szobás tömbházból cihelődtünk át a város egyik legcsodálatosabb részébe - egy házba, ami 62m magasan van a város felett. Hát mit is mondjak: tiszta levegő, csend nyugalom, egy kis kert, és nem utolsó sorban mesés kilátás a városra úgy nappal, mint éjjel.


Egy hónap múlva kutyusunk is lett, méghozzá úgy, hogy ő választott bennünket - egy séta alkalmával hazakísért és nem is akar elmenni a három lány örömére.

Itt még nagyon félénk, de kezdi egyre jobban érezni magát.

Ám a varázskezek most sem unatkoztak, következik hogy megmutassuk az elmúlt hetek alkotásait, valamint a régebbi munkákat is. 


Az időjós medve



„Van aztán egy napja a télnek, aminek gyertyaszentelő a neve. Miről tudja meg a medve e nap feltűnését a naptárban, az még a természetbúvárok fölfedezésére váró titok. Elég az hozzá, hogy gyertyaszentelő napján a medve elhagyja odúját, kijön széttekinteni a világban. Azt nézi, milyen idő van! Ha azt látja, hogy szép napfényes idő van, a hó olvad, az ég tavaszkék, ostoba cinkék elhamarkodott himnuszokat cincognak a képzelt tavasznak, s lombnak nézik a fán a fagyöngyöt, pedig lép lesz abból, melyen ők megulgulnak; ha lágy, hízelgő szellők lengedeznek, akkor a medve - visszamegy odújába, pihent oldalára fekszik; talpa közé dugja az orrát, s még negyven napot aluszik tovább; - mert ez még csak a tél kacérkodása; mint a régi rendszer minisztériuma szabadelvű program mellett.
Ha azonban gyertyaszentelő napján azt látja a medve, hogy rút, zimankós förmeteg van; hordja a szél a hópelyhet, csikorognak a fák sudarai, s a lóbált száraz ágon ugyancsak károg a fekete varjúsereg, mintha mondaná: reszkessetek, sohasem lesz többet nyár; a tél megígérte nekünk, hogy mármost örökké fog tartani; mi kivettük árendába a szelet, fújatjuk, amíg nekünk tetszik; a nap megvénült, nincs többé semmi ereje, elfelejtkezett rólatok! Kár várnotok! - Ha jégcsap hull a fenyők zúzmarázos szakálláról; ha a farkas ordít az erdő mélyén: akkor a medve megrázza bundáját, megtörli szemeit és kinn marad; nem megy vissza többet odújába, hanem nekiindul elszánt jókedvvel az erdőnek. Mert a medve tudja azt jól, hogy a tél most adja ki utolsó mérgét. Csak hadd fújjon, hadd havazzon, hadd dörömböljön: minél jobban erőlteti haragját, annál hamarább vége lesz. S a medvének mindig igaza van.”

Jókai Mór Az új földesúr c. regénye