2016. június 20., hétfő

Mese

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy városnap. Kivonult a modern pénznyelő "vurstli", illetve szerencsére sok ingyenes program és gyereklefárasztásra alkalmas játék is biztosítva volt.

Az ugrálóváras izzadság mellett az eső is nedvesített, de délutánra szerencsére csak a lehűlt idő maradt. Na meg a gyerekek által várva-várt koncertek.

Amikor aztán elhangzott a fellépő neve, a négyésféléves besliccolt a tömegbe. Esélytelen volt elkapni. 10perc keresés után a biztonságiak nem lelkesedését és tanácstalanságát látva és hallva, hogy "Hát ők most semmit sem tudnak csinálni, mert megy a koncert..." szülő segítséget kért a rendőröktől. Mert hát azért mégis csak egy négyésféléves (aki bár tudja a nevét, címét és a rendezvény helyszíne is a szomszéd utca, hazatalálna) van bent a bulizó tömegben.
Leírás, hogy szürke melegítőfelső és sötétkék nadrág. Koncertet megállították, műsorvezető bemondja, hogy ennyi idős gyerek, kék felső és szürke nadrágban valahol a tömegben, majd a koncert megy tovább. Mindamellett, hogy valószínűleg senki nem figyelt egy gyors mondatra a buli közepén, a leírás is más volt, mint a gyerek kinézete.
Szóval 25perc, és a négyésféléves még mindig bent bulizik a tömegben. Egyedül.
Rendőrség bent - ha igaz, nézik, figyelik a kijáratokat. Semmi.

Aztán lassan véget ért a koncert, és ő is előkerült.

Kiderült, hogy az első sorban fogta egy nő az ölében - vele volt a férje meg egy 10 év körüli lányka - és onnan nézték a koncertet.
Megköszöntem nekik a felügyeletet, de mai napig nem értem, hogy keresnek egy gyereket, megállítják a koncertet, és ő nem jelez, hogy hé ti ott, nálam van egy gyerek, akinek a környékén se Anyja se Apja, nem őt keresitek??? Mondjuk a nem jól leadott személyleírás a ... műsorvezetőtől bezavarta az embereket. De akkor is!



Történt mindez velem és kicsi lánnyal.

Akkor este sokat beszélgettünk, de nem érti, hogy mi is történt. Mert hát, ahogy ő mondja:
- De Anya, az a bácsi, akit szoktunk nézni a számítógépen, az itt volt a színpadon.
- OK, és nem vetted észre, hogy nem vagyok ott?
- De Anya, képzeld el, nem volt rajta a napszemüveg!
- Amikor kerestek egy kicsi gyereket a színpadon?
- Rajtam szürke felső volt és kék nadrág, nem engem kerestek. Meg a zoknim színét sem mondták.
- Nem hiányoztam?
- ... - észre sem vette, hogy nem vagyok mellette.
 - Legalább tetszett a koncert?
 - Igen, életem első koncertje, és mondta a bácsi, hogy most mindenki felteszi a kezét, de én nem mertem, mert kapaszkodtam a korlátba, most mindenki kiabál, akkor kiabáltam.

Még elő-elő jön a téma, de nem érti-érzi a súlyát a történteknek. A következő alkalommal tudom, hogy jobban figyelnem kell.

És még mielőtt bárki támadási pontot keresne: tudják a gyerekek, hogy nem mennek el idegennel, nem állnak szóba idegennel, kiabálnak ordítanak, ha valami van, és nem látnak engem, ez mégis egy olyan helyzet volt, ami váratlanul jött.

2016. június 16., csütörtök

Sok(k) a macska

na jó, annyira azért nem sok az a hét sicc (macska), ami most otthon van, remélhetőleg már a kicsik is mennek hamarosan, meg a két "bérhaver" is.
De kezdjük az elején.

A két bércica kinti léthez is szokott, hamarosan azonban emeleten fognak élni.
Történt a múlt héten, hogy a gyerekek nem jól zárták be az ajtót, kis szemfüles állatok kinyitották, és kimentek. Este hétkor.
A vöröst sikeresen elkaptam, a feketeség azonban úgy gondolta, hogy azt már nem, ha egyszer végre sikerült kimennie, hát akkor kint is marad.

Fél óra keresés után szóltam a gazdájának, hogy mi történt, azok eljöttek, együtt kerestük tovább, hívogattuk, kopogtak neki, semmi. Ők biztosak voltak benne, hogy visszajön, én annyira nem, mert hát idegen helyen van, mindenfele kutyák vannak, sok macska hagyja jeleit a környéken. Később még én is kerestem, de nem jött. Aztán hajnali ötkor ott virrasztott az ablakban, leste a kutyát, meg a saját macskát. Szinte repült befele, nekiugrott az ennivalónak, aztán gondolom egész nap aludt.

Mindez megtörtén még egyszer annyi változással, hogy péntek este kilenckor mentem befele, ez a fekete macska nekifutott, és a lábam között kifele. esélyem nem volt elkapni. Visszanézett, majd elment. Hívtam én, kopogtam, esze ágában sem volt visszajönni.
Másnap reggel nem volt az ablakban sem. A vörös nagyon kereste, egész éjjel jött, ment, nyávogott.

Közben városnapok voltak, mi kimentünk, visszajöttünk, kerestük sehol. Aztán délben a fűnyíró hangja vagy a hasa visszahozta.

A héten még nem próbálkoztak "kitöréssel", csak úgy kiengedni meg nem merem őket, mert habár a kutya csak játszana velük, de azért 10x nagyobb náluk, a macska talán rájuk sem nézne, de azért mi van, ha nem jönnének vissza...

Addig meg, amíg sikeresen átköltöznek majd az új helyükre, remélem nem sok bonyodalmat okoznak.




Lassan két hete, hogy a legkisebbik fejletlen kismacska nem bírta tovább és megdöglött. A három nagyobb nagyon aranyos, talán ilyen szép alma még nem is volt ennek a cicamamának. Még jövő hétig maradnak, aztán gazdikeresés jön, szerencsére a piacnál mindig gyorsan gazdára találnak.

2016. június 2., csütörtök

Vendégek újra

Újra megérkeztek a vendég cicák is hozzám.

Nézzétek meg, hogy is néztek ki 4évvel ezelőtt és most:


A kép még nem is érzékelteti annyira, hogy mekkorák.

2016. június 1., szerda

...

Tünde, boldog névnapot!

Különbözőek

Az egyik kismacska lényegesen kisebb, mint a többi. Mindezek ellenére nagy élni-akarás van benne, simán áttolakszik a nagyobbak alatt, hogy ő is odaférjen az anyjához. Ha elindul, néha átbukik a feje fölött, de ügyesen felmászik a lépcsőkön is.
Csatolok egy képet, itt jobban látszik a méret különbség: