2016. szeptember 14., szerda

Termés

A kert érdekességei
nem festett 



A nagyobbik gyermek 120 centis kb.

Ez sem festett, ilyen éretten


2016. augusztus 23., kedd

Kányádi Sándor: Az én miatyánkom

Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád soha senki se,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor, kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, reményteljesen,
S fohászkodj: MIATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN! 

Mikor a magányod ijesztőn rád szakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körülvesz a durva szók özöne,
Átkozódik a rossz: – Merre van Istene!
Ó lélek, ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:
Uram, SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!

Mikor mindenfelől forrong a nagyvilág,
Mikor elnyomásban szenved az igazság,
Mikor a Pokol szabadul a Földre,
Népek homlokára Káin bélyege van sütve,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne törjél bele!
Nézz fel a magasba, hol örök fény ragyog,
S kérd: Uram, JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD!

Mikor beléd sajdul a rideg valóság,
Mikor életednek nem látod a hasznát,
Mikor magad kínlódsz, láztól gyötörve,
Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne!
Ó lélek, ne csüggedj! Ne keseredj bele!
Nézz fel a magasba, hajtsd meg homlokod,
S mondd: URAM, LEGYEN MEG A TE AKARATOD!

Mikor a kisember fillérekben számol,
Mikor a drágaság az idegekben táncol,
Mikor a gazdag milliót költ: hogy éljen,
S millió szegény a nincstől hal éhen,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne roskadj bele!
Nézz fel a magasba, tedd össze két kezed,
S kérd: URAM, ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET!

Mikor életedbe lassan belefáradsz,
Mikor hited gyöngül, – sőt, ellene támadsz,
Mikor: hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,
Minden lázad benned, hogy tagadd meg ŐT,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne egyezz bele!
Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet:
Uram, segíts, S BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET!

Mikor hittél abban, hogy téged meg becsülnek,
Munkád elismerik, lakást is szereznek,
Mikor verítékig hajszoltad magad,
Később rádöbbentél, hogy csak kihasználtak…
Ó lélek, ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:
Uram, MEGBOCSÁTOK AZ ELLENEM VÉTKEZŐKNEK!

Mikor a nagyhatalmak a békét tárgyalják,
Mikor a béke sehol, csak egymást gyilkolják,
Mikor népeket a vesztükbe hajtják,
S kérded: miért tűröd ezt? ISTENEM, MI ATYÁNK?!
Ó lélek, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj!
Lelkünket kikérte a rossz, támad, s tombol…
URAM, MENTS MEG A KÍSÉRTÉSTŐL!
MENTS MEG A GONOSZTÓL!
ÁMEN.

UTÓHANG
S akkor megszólal a MESTER, keményen – szelíden,
Távozz Sátán – szűnj vihar!
BÉKE, s CSEND legyen!
Miért féltek kicsinyhitűek?
BÍZZATOK! Hisz’ én megígértem Nektek:
Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek!
Hűséges kis nyájam, ÉN PÁSZTOROTOK vagyok,
S a végső időkig – VELETEK MARADOK!

2016. augusztus 21., vasárnap

Márai Sándor: A négy évszak

„Mindig messze keresik valahol az Istent, a nagy dolgokban, 
mintegy távcsővel és nagyítóval, a csillagok, felhők és végtelenségek között. 
De én már tudom, hogy biztosabban megtalálom Őt az egészen kis dolgokban, 
a véletlenekben, a jelentéktelenségben, azokban a pillanatokban, mikor csodálkozva pillantunk fel, 
valamit értünk, amit az elébb, az élet sivatagjai és szakadékai között vándorolva, nem értettünk. 
Ez a pillanat, mikor egyszerű és világos lesz valami, ami az elébb homályos és érthetetlen volt, 
ez a pillanat, mikor fölénk hajol Isten.”

2016. augusztus 18., csütörtök

Banán

Kicsikék - kb. 4 centisek, a hideg meg a hangyák miatt sok lehullt már



2016. augusztus 8., hétfő

Meleg




Olyan meleg van, hogy még a banánfa is virágzik. Szerintem ideje nem lesz beérni, ahhoz még vagy három hónap ilyen meleg kellene. De kicsi banánjaink már vannak.

2016. augusztus 7., vasárnap

Mutattam már?


persze, hogy mutattam már a mi banánfáinkat. 
Most kb 3.5 - 4 méter magas.
Egy kupacban van vagy hét fa, és van legalább 8-10 fióka, amit ki kell majd szednem. 
Csodájára járnak, már csak a banánfa léte miatt is.

2016. július 21., csütörtök

Megszállás

Csipogás volt kint tegnap este, kérdeztem az épp hazaérkező férjet, hogy milyen csipogó gumijátékot hozott a kutyának.
- A szék nyikorog.
- Nem is. - kikapcsoltam a számítógépet, felálltam a székről.
Csipogás folytatódik.
- De ez bentről jön - mondja nekem.
- Már hogy jönne bentről. Kint sípol valami.

Gondoltam kiesett egy fióka a fészekből, az kiáltozik ennyire keservesen, de július közepén milyen fióka van még, amelyik nem tudna repülni.
Kiment megnézni, aztán én is, mert nem hittem a füleimnek, mikor bejött és mondta, hogy baglyok.
Hárman biztosan voltak, egymással társalogtak, a félhomályban kb 30centisnek tűntek. Hajnali háromkor még ott voltak, nem sokra rá pedig világosodik, úgyhogy szerintem valamelyik fenyőfán vagy diófán ott lehetnek most is. Majd estére kiderül.
A kismacskák még megvoltak reggel, nem rájuk voltak éhesek.

Gyorsan letöltöttem egy madárhang azonosító applikációt, de regisztrálni kellett volna, meg sok adatot megadni, nekem ahhoz meg este semmi kedvem nem volt, úgyhogy nem tudom megmondani, milyen bagoly volt. Talán, ha ma este is vendégeskednek.

2016. július 20., szerda

Vacsora - csata

Értem én, hogy vacsora, meg hogy jó anya figyelme mindenre kiterjed.
De miért kell akkor a cicamamának még pihegő rigót és vérző kisegeret hozni, amikor kiülünk enni a teraszra. Ráadásul mintha nekem tetszelegne vele, nem is a kölyköket tanítaná.
Megjegyzem, a rigót megkapták a kicsik, az egeret nem adta oda nekik.

2016. június 20., hétfő

Mese

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy városnap. Kivonult a modern pénznyelő "vurstli", illetve szerencsére sok ingyenes program és gyereklefárasztásra alkalmas játék is biztosítva volt.

Az ugrálóváras izzadság mellett az eső is nedvesített, de délutánra szerencsére csak a lehűlt idő maradt. Na meg a gyerekek által várva-várt koncertek.

Amikor aztán elhangzott a fellépő neve, a négyésféléves besliccolt a tömegbe. Esélytelen volt elkapni. 10perc keresés után a biztonságiak nem lelkesedését és tanácstalanságát látva és hallva, hogy "Hát ők most semmit sem tudnak csinálni, mert megy a koncert..." szülő segítséget kért a rendőröktől. Mert hát azért mégis csak egy négyésféléves (aki bár tudja a nevét, címét és a rendezvény helyszíne is a szomszéd utca, hazatalálna) van bent a bulizó tömegben.
Leírás, hogy szürke melegítőfelső és sötétkék nadrág. Koncertet megállították, műsorvezető bemondja, hogy ennyi idős gyerek, kék felső és szürke nadrágban valahol a tömegben, majd a koncert megy tovább. Mindamellett, hogy valószínűleg senki nem figyelt egy gyors mondatra a buli közepén, a leírás is más volt, mint a gyerek kinézete.
Szóval 25perc, és a négyésféléves még mindig bent bulizik a tömegben. Egyedül.
Rendőrség bent - ha igaz, nézik, figyelik a kijáratokat. Semmi.

Aztán lassan véget ért a koncert, és ő is előkerült.

Kiderült, hogy az első sorban fogta egy nő az ölében - vele volt a férje meg egy 10 év körüli lányka - és onnan nézték a koncertet.
Megköszöntem nekik a felügyeletet, de mai napig nem értem, hogy keresnek egy gyereket, megállítják a koncertet, és ő nem jelez, hogy hé ti ott, nálam van egy gyerek, akinek a környékén se Anyja se Apja, nem őt keresitek??? Mondjuk a nem jól leadott személyleírás a ... műsorvezetőtől bezavarta az embereket. De akkor is!



Történt mindez velem és kicsi lánnyal.

Akkor este sokat beszélgettünk, de nem érti, hogy mi is történt. Mert hát, ahogy ő mondja:
- De Anya, az a bácsi, akit szoktunk nézni a számítógépen, az itt volt a színpadon.
- OK, és nem vetted észre, hogy nem vagyok ott?
- De Anya, képzeld el, nem volt rajta a napszemüveg!
- Amikor kerestek egy kicsi gyereket a színpadon?
- Rajtam szürke felső volt és kék nadrág, nem engem kerestek. Meg a zoknim színét sem mondták.
- Nem hiányoztam?
- ... - észre sem vette, hogy nem vagyok mellette.
 - Legalább tetszett a koncert?
 - Igen, életem első koncertje, és mondta a bácsi, hogy most mindenki felteszi a kezét, de én nem mertem, mert kapaszkodtam a korlátba, most mindenki kiabál, akkor kiabáltam.

Még elő-elő jön a téma, de nem érti-érzi a súlyát a történteknek. A következő alkalommal tudom, hogy jobban figyelnem kell.

És még mielőtt bárki támadási pontot keresne: tudják a gyerekek, hogy nem mennek el idegennel, nem állnak szóba idegennel, kiabálnak ordítanak, ha valami van, és nem látnak engem, ez mégis egy olyan helyzet volt, ami váratlanul jött.

2016. június 16., csütörtök

Sok(k) a macska

na jó, annyira azért nem sok az a hét sicc (macska), ami most otthon van, remélhetőleg már a kicsik is mennek hamarosan, meg a két "bérhaver" is.
De kezdjük az elején.

A két bércica kinti léthez is szokott, hamarosan azonban emeleten fognak élni.
Történt a múlt héten, hogy a gyerekek nem jól zárták be az ajtót, kis szemfüles állatok kinyitották, és kimentek. Este hétkor.
A vöröst sikeresen elkaptam, a feketeség azonban úgy gondolta, hogy azt már nem, ha egyszer végre sikerült kimennie, hát akkor kint is marad.

Fél óra keresés után szóltam a gazdájának, hogy mi történt, azok eljöttek, együtt kerestük tovább, hívogattuk, kopogtak neki, semmi. Ők biztosak voltak benne, hogy visszajön, én annyira nem, mert hát idegen helyen van, mindenfele kutyák vannak, sok macska hagyja jeleit a környéken. Később még én is kerestem, de nem jött. Aztán hajnali ötkor ott virrasztott az ablakban, leste a kutyát, meg a saját macskát. Szinte repült befele, nekiugrott az ennivalónak, aztán gondolom egész nap aludt.

Mindez megtörtén még egyszer annyi változással, hogy péntek este kilenckor mentem befele, ez a fekete macska nekifutott, és a lábam között kifele. esélyem nem volt elkapni. Visszanézett, majd elment. Hívtam én, kopogtam, esze ágában sem volt visszajönni.
Másnap reggel nem volt az ablakban sem. A vörös nagyon kereste, egész éjjel jött, ment, nyávogott.

Közben városnapok voltak, mi kimentünk, visszajöttünk, kerestük sehol. Aztán délben a fűnyíró hangja vagy a hasa visszahozta.

A héten még nem próbálkoztak "kitöréssel", csak úgy kiengedni meg nem merem őket, mert habár a kutya csak játszana velük, de azért 10x nagyobb náluk, a macska talán rájuk sem nézne, de azért mi van, ha nem jönnének vissza...

Addig meg, amíg sikeresen átköltöznek majd az új helyükre, remélem nem sok bonyodalmat okoznak.




Lassan két hete, hogy a legkisebbik fejletlen kismacska nem bírta tovább és megdöglött. A három nagyobb nagyon aranyos, talán ilyen szép alma még nem is volt ennek a cicamamának. Még jövő hétig maradnak, aztán gazdikeresés jön, szerencsére a piacnál mindig gyorsan gazdára találnak.

2016. június 2., csütörtök

Vendégek újra

Újra megérkeztek a vendég cicák is hozzám.

Nézzétek meg, hogy is néztek ki 4évvel ezelőtt és most:


A kép még nem is érzékelteti annyira, hogy mekkorák.

2016. június 1., szerda

...

Tünde, boldog névnapot!

Különbözőek

Az egyik kismacska lényegesen kisebb, mint a többi. Mindezek ellenére nagy élni-akarás van benne, simán áttolakszik a nagyobbak alatt, hogy ő is odaférjen az anyjához. Ha elindul, néha átbukik a feje fölött, de ügyesen felmászik a lépcsőkön is.
Csatolok egy képet, itt jobban látszik a méret különbség:


 

2016. május 30., hétfő

Gyermeknapra - másnap

Kellemes gyermeknapi programokon sikerült részt vennünk. Első nap helyben voltak programok, majd tegnap a Városligetben csavarogtunk. A két gyermekkel kellőképpen elfáradva, élményekkel és kisebb ajándékokkal gazdagodva tértünk haza. 
De igazából a következő vers a lényeg, nem is a mi programunk.
 
Keller Mariann: Ma még a tiéd
Ma még teljesen a tiéd,
Szeme éhesen kéri meséd.
Ma még, ha fél hozzád fut,
Két karod néki védelmet nyújt.
Ma még esténkét betakargatod,
Őt, ki néked éjjeled, nappalod.
Ékes, szép szavakkal dicséred,
Öleddel oltalmazod, s félted.
Ma még le tudod törölni könnyét,
Megsokszorozhatod örömét.
Vágyik jóindulatodra, lényedre,
Két kezedre, hogy felnevelje.
Hatalmad ma még korlátlan fölötte,
Nem nézi szavad, mi lapul mögötte.
Szeme kérdőn tereád figyel,
Apró dalokkal néked énekel.
De talán holnap, mire felébred,
Üres fecsegéssé válik beszéded.
Társakat, pajtásokat másutt keres,
De ma még, ma még a gyermeked.
Legyen rá időd, vele nevetni,
Lépj vele az úton, a dolgod vezetni,
Mert a gyermekévek fecskeszárnyak,
Suhanva lobbannak a nyárnak.
Mire felkapod fejed kirepülnek,
Észre sem veszed, s már felnőnek.
Ma még egészen, teljesen tiéd,
Öleld át, ringasd gyermek- szívét.

2016. május 27., péntek

Milyen igaz...



Korunkban
 
 
A telefonjaink – Vezeték nélküliek 
A tűzhelyeink – Láng nélküliek 
Az autóink – Kulcs nélküliek 
Az ételeink – Zsír nélküliek 
Az autókerekeink – Belső nélküliek 
 A ruháink – Ujj nélküliek 
A fiataljaink – Munkanélküliek 
A kisnyugdíjasok – Pénz nélküliek 
A vezetőink – Erkölcs nélküliek 
A tetteink – Cél nélküliek 
A kapcsolataink – Értelem nélküliek 
Az ifjú párjaink – Házasság nélküliek
A hozzáállásaink – Érzés nélküliek 
Az elhatározásaink – Lélek nélküliek 
A fogadkozásaink – Felelősség nélküliek 
Emberi kötődéseink – Bizalom Nélküliek 
Jövőszemléletünk – Remény nélküliek 
Az életfelfogásaink – Hit nélküliek 
A babáink – Apák-anyák nélküliek 
Az érzéseink – Szív nélküliek
A neveléseink – Érték nélküliek 
A gyerekeink – Modor nélküliek 
A plébániáink – Pap nélküliek 
A templomaink – Hívek nélküliek 
A népeink – Isten nélküliek  

forrás: e-mail


2016. május 26., csütörtök

2016. május 25., szerda

Picik... négy hetesek

kajaosztás 

a legkisebb még inkább tejet iszik 

jóllakott

tejes-orrú

a legkisebb - fele akkora, min a másik három

itt látszik egy kicsit a különbség

a kis törpe

2016. május 24., kedd

Sütök...

 Sütök, amikor Anyukám nincs itt.
Amikor itt van, süssön ő. Érdekes módon azt még a gyerekek is megeszik. Na jó, dobos-tortát és palacsintát kérnek tőle legtöbbször.

Ezeket a képeket most Neki teszem fel, hogy bosszantsam. Valamikor a múlt hónapban vittem be a kollégáknak névnapom alkalmából.


pezsgőkrémes tejszínes torta

kivikrémes torta

almás pudingos pite

2016. április 23., szombat

Amikor

a húsvéti nyuszi húsvét után is jár, akkor ilyen szép tyúkocskává változik. :)

2016. április 18., hétfő

Elkészült

Esküvőre voltunk hivatalosak előző hétvégére. Mivel én kölcsönözni csajszinak nem szerettem volna, venni meg végképp nem, megvarrtam én a ruháját. Azért gondoltam ezt, mert férjem öccse nősült, csajszi keresztszülei, mégiscsak legyen már egy kicsit különlegesebb. 

A színkiválasztással nem sokat bajlódtunk, ilyen színű anyagom volt. A minta is az én ötletem, a felső részhez kerestem szabásmintát, a szoknya egyszerűbb volt. 

Ilyen lett. Nekünk tetszik, kis-csaj örült, és ez a legfontosabb. 



2016. április 15., péntek

Valami

valami készül.
De mi?

Virág újra

... de most másképp.
Nekem nem sok virágom van, mert a kutya nem feltétlenül ért velem egyet. Az első kertben van egy pár, és az sincs elkerítve előle (na jó, csak a veteményeskert), így ha valamilyen kutya sétál kint, törnek a virágok.

Ami virágom van, az a sok virágzó gyümölcsfa:

almafa

ribizli

almafa

körte

körte

alma

alma


füge

Nem tudja valaki, hogy ez virág vagy gaz?


Nefelejcs

A vadon vaduló tuja