Jobb láb

Második rész 

Március 4 hétfő. Reggel ahogy beérek a kórházba Lacri nagyon gyorsan megcsapolja a vérem. Nem sorolnám fel az összes kivizsgálást, mert nincs jelentősége. A lényeg, hogy makk egészséges vagyok. Állítólag kedden reggel műtenek. Így hát este kitisztítják a beleimet. Kedden reggel nem kapok kaját, még vizet sem ihatok délig, amikor is közlik velem, hogy mégiscsak csütörtökön lesz a műtét.

Egy két lábon járó ember mindég jól jön egy ortopédiai teremben, hiszen mindenkit ki lehet szolgálni, aki már ágyhoz van kötve. Én voltam az, aki mindenkinek mindent odaadott. Szerdán este újabb tisztasági intézkedések.

Csütörtökön délbe irány a műtő. Az altató orvosnő több mint kedves, és talál megoldást kérésemre. A deréktól lefele zsibbasztás a dokiknak tökéletes, de én szeretném az egészet átaludni. Nekem trauma lenne, ha végig kellene hallgatnom, ahogy a saját csontomat fűrészelik és kalapálják. Bár nem volt nagy öröm a tudat, hogy lábaim átmennek darab fa állapotba. Gyakorlatilag átlényegülnek általam érzékelhetetlen és felesleges testrészekké.

A főorvos műtét előtt azt javasolta, hogy ilyen fiatal nőnek ne cementesen, hanem csavarozva tegyék be a protézist. Igaz, hogy a rehab hosszabb (6hét), de üsse kő, több a garancia is.

2 nap múlva moziba visznek: meg kell filmezni a műtött lábat. A papírra baloldal van írva. Hiába mondom, hogy a jobb van műtve, megfilmezik a balt. 1 óra múlva visszavisznek, hogy a jobbat is megfilmezzék. 5 nap múlva oldalt kellene fordulni, hogy kötözzenek, de nem megy segítség nélkül. "Egy" takarítónő rám ripakodik, hogy borzasztó, nincs bennem egy csepp ambíció sem és nem akarok meggyógyulni. Este be akarom bizonyítani, hogy igenis ambiciózus vagyok. Előkotrom az ágytálat, hogy tegyem be magamnak. Drága árat fizettem érte: nem volt a térdem közt párna és túl mentem a tiltott zónán. Egy nagy csattanás, őrült fájdalom és kificamodott a vadonat új protézisem. Éjjel filmet is készítettek és a gárdás orvos megpróbálta natúrba berántani. Persze sikertelenül. Reggel a doki levitt egy műtőbe és rövid altatás alatt visszatette, de közölte, hogy kedden újból felnyitja. Ilyenkor, mint mondta, az alsót be szokták cementezni. Így lett hibrid protézisem. Majd 2 nap múlva újabb film és a hordágyasok már tudták a nevemet.

19 nap múlva hazaengedtek. Otthon gyógyulni is könnyebb. Persze sokszor voltam magam alatt, és két szóra nagyon allergiás lettem:"lassan","türelem". Hogy ne unatkozzam, a gyakori beöntéstől-e, vagy a rengeteg antibiotikumtól, nem tudom, de egy kandida fertőzést kaptam. Két hétig azt hittem, hogy kimúlok. A 6 hetes kontroll után végre letehettem a jobb lábam.

Alól egy fogam letört, ahogy hazaértem a kórházból. Nem törődtem vele, de egy idő után elkezdett fájni. A fogorvosnő csak úgy nyúlt hozzá, ha abbahagyom a véralvadásgátló szedését. 2 hét után meg már nem is kezdtem el újra szedni.

A 6 hetes kontroll után végre letehettem a jobb lábam. Addigra elkészült a 4-cm es magasítású bal cipő. Heti 2 alkalommal jött a gyógytornász, akinek nagyon sokat köszönhetek. Megvettem egy gyógytorna cd-t és egy csípőprotézisről szóló könyvet, amik nagyon sok információhoz segítettek hozzá.

Az interneten Noémi rátalált egy csípőprotézissel műtöttek fórumára. Ez a betegség olyan, hogyha egy kérdésre megkapod a választ további 10 kérdésed van. Itt pedig mindég van valakinek válasza, tanácsa, bátorítása. Minden reggel első dolgom volt, hogy elolvassam a friss írásokat, vagy esetleges kérdéseimet feltegyem. Innen írtam ki rengeteg álló és járó gyakorlatot, amiket sokszor papírral a kezemben próbáltam elvégezni. Azért csak próbáltam, mert közben a bal lábam egyre erősebben romlott. Hiába a magasítás, a bal csípőmnek nagyon elege lett ebből a cudar világból. A magasítás annyira nyomta a belső szerveket, hogy csak fájdalomcsillapítókon éltem.

A gyógytornász is minden alkalommal elmondta, hogy addig nem fogok tudni járni, amíg a másikat is meg nem műtik. Jártam én járókeret nélkül is csak nagyon csúnyán, odacsaptam a lábaimat. Na de a fájdalom nagy úr. Alig három hónappal a jobb lábam műtéte után, azzal a szándékkal mentem vissza a dokimhoz, hogy ad valami erősebb gyógyszert. Ehelyett egy beutalót adott június 24-re, hogy a bal csípőmet is rendbe tegye. Annyit közölt velem, hogy ezt csak cementesen tudja megcsinálni, mert ez egy dysplasiás (veleszületett deformált) csípő, és sokkal problémásabb, mint a másik. 4 cm el rövidebb, az átmérője 9 cm el vékonyabb. Valamint ez egy kicsivel több előkészületet fog igénybe venni. Én ennek csak örültem, hiszen akartam mondani, hogy ne kárhoztasson többet 6 hét szobafogságra.