Ötödik rész
Másnap hajnalba kapok Noémitól egy SMS-t "Névnapodra
kaptál szegeket a dokitól. Tőlünk meg minden jót utólag is! TALPRA! NKBZ. CO.”
Ennél szebb névnapom is volt már, de a 8 csavart nem felejtem el, míg élek.
Aztán azt is megtudom, hogy a doki nem meri erőszakosan visszaparancsolni a
protézisomat, mert fél nehogy a törött lábamnak baja essen. Most jön a türelem
játék. Andrea naponta forgatja befele a lábamat, majd az ortézist állítgatja,
hogy azzal parancsolja a helyére a kijött forgót. Közben minden nap talpra is
állit több kevesebb sikerrel. A sikeresség nálam dől el, mert visszajött a régi
félelmem, amikor minden mozdulattól félek, és ez blokkolja azt is, hogy el
merjek indulni. Na meg bal lábamnak nem tudok parancsolni. Úgy érzem mintha egy
kampóra ráakasztottak volna egy 15-20kg-os súlyt és az ott csüngene. Minden nap
imádkozom a torna előtt " Ma elég bátor leszek ahhoz, hogy ne szalasszam
el a lehetőséget, egyetlen alternatívám a győzelem. Uram, segíts, hogy a legtöbbet
tudjam kihozni a mai napból! Ámen."
Eddig még nem
sikerült. - Kitartás elvtársnő!
Egyik szombat este két
Erzsike van a kórteremben. Mindkettő református. Kérdem tőlük, hogy megyünk-e
holnap a templomba. A válasz egy közös igen. No, mondom akkor, hogy ráhangolódjunk
a holnapi napra, én énekelek egy éneket. (Már elég régóta minden napi imám ez
az ének.)
Fogjad kezem, oly gyenge vagyok, érzem, hogy nélküled már
járni sem tudok.
Fogjad kezem, és akkor jó Megváltóm a félelemre többé
nincsen ok.
Fogjad kezem. Az út sötét előttem, ha fényeddel meg nem világítod.
De így, Uram, e menyből jövő fénynél, Reád tekintve bizton indulok.
Természetesen a második sornál már elcsuklott a hangom és a
végéig csak nyekeregni tudtam. Ennek ellenére megjegyezték, hogy milyen szép
hangja van. Igaz ők is szipogtak.
De milyen szép lenne ez az ének, ha a templomban sokan
énekelnék. Nosza, fel is hívom Attila bácsit, aki mindent tud a velem történtekről
és mondja, hogy pénteken én voltam a téma az IKE-n. Én nem érzem, hogy méltó
lennék példának. Előadom ötletemet és ő biztosít róla, hogy másnap el fogják
énekelni. Nagyon sokan imádkoztak azon a vasárnapon értem. És, hogy fizikailag
is jobban érezzem magam, Attila bácsi ebédet is hozott, amit a második kemó
után szenvedő Valika néni főzött - házi tyúkhúsleves, töltött káposzta, jégbe hűtött
sárgadinnye, meg vagy 2 kg hatalmas barack. Sajnos a lábam nem ezektől gyógyul
meg, de hát elszégyellhetné magát és ilyen menütől bemehetne a helyére. Attila
bácsi könnyeit látva elszégyelltem magam.
A gumimatrac és a 30
foknál nagyobb nyári hőség kikezdte a hátamat. A sok vakarózástól már úgy
nézett ki, mintha korbáccsal elverték volna. Anika több alkalommal így kezdi:
ugye meg kellene mossuk a hajadat? Persze ennek az a vége, hogy tetőtől talpig
megmosdat, tiszta hálóinget és ágyneműt kapok. A talpamról úgy hámlik a bőr,
mint ahogy a kígyó bőre vedlik, nagy darabokban. Ő úgy megmossa a lábam, mint
Krisztus a tanítványokét. Örök hála érte!
5 hét után
álmatlansággal küzdök. Én nem csodálkoztam rajta, csak azon, hogy eddig bírtam.
A dokim közölte velem, hogy álmatlansági problémáim nem érdeklik. Szerencsére
más nem volt ilyen közömbös. Hatodik héten szerdán este bevettem egy Dormikumot és reggelig vártam,
hogy megjöjjön a hatása. Éjjel 3 kor elpattant a húr és könnyeimnek nem tudtam
gátat szabni. Egész délelőtt zokogtam, egyszerűen nem bírtam abbahagyni. A
hetek óta tárolt feszültség kiszabadult, mint a szellem a palackból. Úgy
éreztem nem bírom tovább a - kiszolgáltatottságot, tehetetlenséget,
mosdatlanságot, reménytelenséget. A türelmem pedig már rég elfogyott. Másnap
reggel is potyogtak a könnyeim. A vizit után két nekem szurkoló egyén
visszaszaladt megsúgni nekem, hogy következő héten hazaengednek. Rögtön sikerült
egy mosollyal meghálálni a jó hírt. Később Erzsi hozott a kertjéből egy fél
körtét, mert a másik fele összetört mikor leesett. Kérdeztem honnan tudja, hogy
ez a kedvenc gyümölcsöm? Nem tudta, de ha ezért egy mosoly jár akkor hoz egy
szatyorral. És hozott. A gyógytornásztól kértem, hogy hozzon egy kg türelmet és
ő megígérte, hogy hoz 1kg 1o dkg-ot, mert valaki annyit ígért neki és mindet
elhozza nekem. Tündi megkérdezte anyukáját, hogy van óvó néni? Mikor
meghallotta, hogy még kórházban van elképedt. Még mindég? Bejöttek meglátogatni
és kaptam tőle egy gyönyörű népdalcsokrot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése