2014. április 10., csütörtök

Bal láb 3

Ötödik rész



Másnap hajnalba kapok Noémitól egy SMS-t "Névnapodra kaptál szegeket a dokitól. Tőlünk meg minden jót utólag is! TALPRA! NKBZ. CO.” Ennél szebb névnapom is volt már, de a 8 csavart nem felejtem el, míg élek. Aztán azt is megtudom, hogy a doki nem meri erőszakosan visszaparancsolni a protézisomat, mert fél nehogy a törött lábamnak baja essen. Most jön a türelem játék. Andrea naponta forgatja befele a lábamat, majd az ortézist állítgatja, hogy azzal parancsolja a helyére a kijött forgót. Közben minden nap talpra is állit több kevesebb sikerrel. A sikeresség nálam dől el, mert visszajött a régi félelmem, amikor minden mozdulattól félek, és ez blokkolja azt is, hogy el merjek indulni. Na meg bal lábamnak nem tudok parancsolni. Úgy érzem mintha egy kampóra ráakasztottak volna egy 15-20kg-os súlyt és az ott csüngene. Minden nap imádkozom a torna előtt " Ma elég bátor leszek ahhoz, hogy ne szalasszam el a lehetőséget, egyetlen alternatívám a győzelem. Uram, segíts, hogy a legtöbbet tudjam kihozni a mai napból! Ámen."
 Eddig még nem sikerült.  - Kitartás elvtársnő!
 Egyik szombat este két Erzsike van a kórteremben. Mindkettő református. Kérdem tőlük, hogy megyünk-e holnap a templomba. A válasz egy közös igen. No, mondom akkor, hogy ráhangolódjunk a holnapi napra, én énekelek egy éneket. (Már elég régóta minden napi imám ez az ének.)

Fogjad kezem, oly gyenge vagyok, érzem, hogy nélküled már járni sem tudok.
Fogjad kezem, és akkor jó Megváltóm a félelemre többé nincsen ok. 
Fogjad kezem. Az út sötét előttem, ha fényeddel meg nem világítod.                                                                                                                                                               De így, Uram, e menyből jövő fénynél, Reád tekintve bizton indulok.  

Természetesen a második sornál már elcsuklott a hangom és a végéig csak nyekeregni tudtam. Ennek ellenére megjegyezték, hogy milyen szép hangja van. Igaz ők is szipogtak.
De milyen szép lenne ez az ének, ha a templomban sokan énekelnék. Nosza, fel is hívom Attila bácsit, aki mindent tud a velem történtekről és mondja, hogy pénteken én voltam a téma az IKE-n. Én nem érzem, hogy méltó lennék példának. Előadom ötletemet és ő biztosít róla, hogy másnap el fogják énekelni. Nagyon sokan imádkoztak azon a vasárnapon értem. És, hogy fizikailag is jobban érezzem magam, Attila bácsi ebédet is hozott, amit a második kemó után szenvedő Valika néni főzött - házi tyúkhúsleves, töltött káposzta, jégbe hűtött sárgadinnye, meg vagy 2 kg hatalmas barack. Sajnos a lábam nem ezektől gyógyul meg, de hát elszégyellhetné magát és ilyen menütől bemehetne a helyére. Attila bácsi könnyeit látva elszégyelltem magam.
 A gumimatrac és a 30 foknál nagyobb nyári hőség kikezdte a hátamat. A sok vakarózástól már úgy nézett ki, mintha korbáccsal elverték volna. Anika több alkalommal így kezdi: ugye meg kellene mossuk a hajadat? Persze ennek az a vége, hogy tetőtől talpig megmosdat, tiszta hálóinget és ágyneműt kapok. A talpamról úgy hámlik a bőr, mint ahogy a kígyó bőre vedlik, nagy darabokban. Ő úgy megmossa a lábam, mint Krisztus a tanítványokét. Örök hála érte!
 5 hét után álmatlansággal küzdök. Én nem csodálkoztam rajta, csak azon, hogy eddig bírtam. A dokim közölte velem, hogy álmatlansági problémáim nem érdeklik. Szerencsére más nem volt ilyen közömbös. Hatodik héten szerdán este bevettem egy Dormikumot és reggelig vártam, hogy megjöjjön a hatása. Éjjel 3 kor elpattant a húr és könnyeimnek nem tudtam gátat szabni. Egész délelőtt zokogtam, egyszerűen nem bírtam abbahagyni. A hetek óta tárolt feszültség kiszabadult, mint a szellem a palackból. Úgy éreztem nem bírom tovább a - kiszolgáltatottságot, tehetetlenséget, mosdatlanságot, reménytelenséget. A türelmem pedig már rég elfogyott. Másnap reggel is potyogtak a könnyeim. A vizit után két nekem szurkoló egyén visszaszaladt megsúgni nekem, hogy következő héten hazaengednek. Rögtön sikerült egy mosollyal meghálálni a jó hírt. Később Erzsi hozott a kertjéből egy fél körtét, mert a másik fele összetört mikor leesett. Kérdeztem honnan tudja, hogy ez a kedvenc gyümölcsöm? Nem tudta, de ha ezért egy mosoly jár akkor hoz egy szatyorral. És hozott. A gyógytornásztól kértem, hogy hozzon egy kg türelmet és ő megígérte, hogy hoz 1kg 1o dkg-ot, mert valaki annyit ígért neki és mindet elhozza nekem. Tündi megkérdezte anyukáját, hogy van óvó néni? Mikor meghallotta, hogy még kórházban van elképedt. Még mindég? Bejöttek meglátogatni és kaptam tőle egy gyönyörű népdalcsokrot.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése