2014. április 4., péntek

A postaláda titka

Nálatok a postaláda titkok tudója-e?

Nézd meg az enyémet. Ami kívül rozsdás ugyan, ám belül kibérelte egy cinege pár.

Ágak, moha, szőr.



Kiragasztottam, hogy Cinege-fészek, ettől azonban ők megijedtek, és nem jöttek azóta sem.
Ennek már két hete, úgyhogy nem is fognak visszajönni.
A titkot tudó postaládám meg postaláda lesz újra. 

A kert

A kertben is dolgozunk ám, a gyerekek, már kaptak retket, nekem még nem jutott.





Virágba borult

Sajnos elenyésző még az én virágaim száma, de alakul.
És ha a kutya nem teszi tönkre a friss ágyás, ahova ma virághagymákat és magokat szórtunk, akkor lesz az első képen más is.
Tudom: "Vagy kutya, vagy kert!"









Nyilnak már mindenfele

A gyümölcsfák virágai nálunk és a szomszédban.
alma

alma

barack

meggy

cseresznye

2014. április 2., szerda

Jobb láb



Második rész 

Március 4 hétfő. Reggel ahogy beérek a kórházba Lacri nagyon gyorsan megcsapolja a vérem. Nem sorolnám fel az összes kivizsgálást, mert nincs jelentősége. A lényeg, hogy makk egészséges vagyok. Állítólag kedden reggel műtenek. Így hát este kitisztítják a beleimet. Kedden reggel nem kapok kaját, még vizet sem ihatok délig, amikor is közlik velem, hogy mégiscsak csütörtökön lesz a műtét.
Egy két lábon járó ember mindég jól jön egy ortopédiai teremben, hiszen mindenkit ki lehet szolgálni, aki már ágyhoz van kötve. Én voltam az, aki mindenkinek mindent odaadott. Szerdán este újabb tisztasági intézkedések.
Csütörtökön délbe irány a műtő. Az altató orvosnő több mint kedves, és talál megoldást kérésemre. A deréktól lefele zsibbasztás a dokiknak tökéletes, de én szeretném az egészet átaludni. Nekem trauma lenne, ha végig kellene hallgatnom, ahogy a saját csontomat fűrészelik és kalapálják. Bár nem volt nagy öröm a tudat, hogy lábaim átmennek darab fa állapotba. Gyakorlatilag átlényegülnek általam érzékelhetetlen és felesleges testrészekké.
A főorvos műtét előtt azt javasolta, hogy ilyen fiatal nőnek ne cementesen, hanem csavarozva tegyék be a protézist. Igaz, hogy a rehab hosszabb (6hét), de üsse kő, több a garancia is.
2 nap múlva moziba visznek: meg kell filmezni a műtött lábat. A papírra baloldal van írva. Hiába mondom, hogy a jobb van műtve, megfilmezik a balt. 1 óra múlva visszavisznek, hogy a jobbat is megfilmezzék. 5 nap múlva oldalt kellene fordulni, hogy kötözzenek, de nem megy segítség nélkül. "Egy" takarítónő rám ripakodik, hogy borzasztó, nincs bennem egy csepp ambíció sem és nem akarok meggyógyulni. Este be akarom bizonyítani, hogy igenis ambiciózus vagyok. Előkotrom az ágytálat, hogy tegyem be magamnak. Drága árat fizettem érte: nem volt a térdem közt párna és túl mentem a tiltott zónán. Egy nagy csattanás, őrült fájdalom és kificamodott a vadonat új protézisem. Éjjel filmet is készítettek és a gárdás orvos megpróbálta natúrba berántani. Persze sikertelenül. Reggel a doki levitt egy műtőbe és rövid altatás alatt visszatette, de közölte, hogy kedden újból felnyitja. Ilyenkor, mint mondta, az alsót be szokták cementezni. Így lett hibrid protézisem. Majd 2 nap múlva újabb film és a hordágyasok már tudták a nevemet.
19 nap múlva hazaengedtek. Otthon gyógyulni is könnyebb. Persze sokszor voltam magam alatt, és két szóra nagyon allergiás lettem:"lassan","türelem". Hogy ne unatkozzam, a gyakori beöntéstől-e, vagy a rengeteg antibiotikumtól, nem tudom, de egy kandida fertőzést kaptam. Két hétig azt hittem, hogy kimúlok. A 6 hetes kontroll után végre letehettem a jobb lábam.
Alól egy fogam letört, ahogy hazaértem a kórházból. Nem törődtem vele, de egy idő után elkezdett fájni. A fogorvosnő csak úgy nyúlt hozzá, ha abbahagyom a véralvadásgátló szedését. 2 hét után meg már nem is kezdtem el újra szedni.
A 6 hetes kontroll után végre letehettem a jobb lábam. Addigra elkészült a 4-cm es magasítású bal cipő. Heti 2 alkalommal jött a gyógytornász, akinek nagyon sokat köszönhetek. Megvettem egy gyógytorna cd-t és egy csípőprotézisről szóló könyvet, amik nagyon sok információhoz segítettek hozzá.
Az interneten Noémi rátalált egy csípőprotézissel műtöttek fórumára. Ez a betegség olyan, hogyha egy kérdésre megkapod a választ további 10 kérdésed van. Itt pedig mindég van valakinek válasza, tanácsa, bátorítása. Minden reggel első dolgom volt, hogy elolvassam a friss írásokat, vagy esetleges kérdéseimet feltegyem. Innen írtam ki rengeteg álló és járó gyakorlatot, amiket sokszor papírral a kezemben próbáltam elvégezni. Azért csak próbáltam, mert közben a bal lábam egyre erősebben romlott. Hiába a magasítás, a bal csípőmnek nagyon elege lett ebből a cudar világból. A magasítás annyira nyomta a belső szerveket, hogy csak fájdalomcsillapítókon éltem.
A gyógytornász is minden alkalommal elmondta, hogy addig nem fogok tudni járni, amíg a másikat is meg nem műtik. Jártam én járókeret nélkül is csak nagyon csúnyán, odacsaptam a lábaimat. Na de a fájdalom nagy úr. Alig három hónappal a jobb lábam műtéte után, azzal a szándékkal mentem vissza a dokimhoz, hogy ad valami erősebb gyógyszert. Ehelyett egy beutalót adott június 24-re, hogy a bal csípőmet is rendbe tegye. Annyit közölt velem, hogy ezt csak cementesen tudja megcsinálni, mert ez egy dysplasiás (veleszületett deformált) csípő, és sokkal problémásabb, mint a másik. 4 cm el rövidebb, az átmérője 9 cm el vékonyabb. Valamint ez egy kicsivel több előkészületet fog igénybe venni. Én ennek csak örültem, hiszen akartam mondani, hogy ne kárhoztasson többet 6 hét szobafogságra. 

2014. április 1., kedd

A másik oldal

Ketten próbáljuk ezt a blogot írni, Marika és Noémi, de a bejegyzéseket az utóbbi igyekszik megjelentetni. A most következő hosszú írást részletekben teszem közzé, M. beszámolója következik.

1 éves kimaradásom (hiányzásom) igazolni tudom. Összesen 79 napot voltam kórházban. 7 hónap alatt 6 nagy műtétem volt. A történetem leírtam, és szeretném, ha minél többen olvasnák, és megírnák gondolataikat. Köszönöm mindenkinek, aki velem tart!



"Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak" (Jób 5: 8)
1951. december utolsó napjainak egyikén, egy nagyon szívbeteg asszony vajúdik a nagyváradi szülészeten. Erőt nem igen tud adni, így hát megfogják a gyereket egy fogóval a csípőjénél és gyorsan kihúzzák. Sorsa megpecsételődik egy életre. A fogó szétnyomja bal csípőjét és deformálja azt.
A szülők 1 és fél év múlva veszik észre, hogy gond van, mivel a gyermek még nem jár. Akkor a csípőficam gyógymódja 3x3 hónap gipsz 3 pozícióban. Úgy a szülők, mint a gyermek végigkínlódják a 9 hónapot.
A gyermeket 14 éves koráig felmentik a torna alól. Bal lába picivel rövidebb, és a környékbeli gyerekek gonoszok. Soha nem mulasztják el a hangos megjegyzést "Sánta".
Az óvónőképzőbe nincs felmentés a testnevelés alól, de én nagyon óvónő akartam lenni, így hát bevállaltam. Bárhogy is igyekeztem testnevelésből volt a leggyengébb jegyem. De ez alatt az 5 év alatt egyre jobban az egészséges emberek társadalmába akartam tartozni. Mindent megtettem, amit a többiek. 15 km gyaloglás, katonai kiképzés, és ehhez hasonló vad dolgok.
Az iskola befejezése után Váradtól 6o km-re kaptam állást. Nagyon szerettem ezt a falut (Szalacs), de minden szombat délbe rohantam haza, hogy otthon takarítsak és egy pár napra való ennivalót főzzek apukámnak, aki előtte egy évvel megözvegyült. 18 éves voltam, amikor nagyon beteg anyukám elment. Ekkor lett volna a legnagyobb szükségem rá, de egy csapásra felnőtt lettem.
A minden hétvégi túlfeszített tempó rövidesen kiborította a lábam. Az ortopéd orvos a protézist ajánlotta. Megkérdeztem, hogy garantálja-e a sikert?  Nem tudom volt a válasz. Az én döntésem pedig az, hogy nem vagyok én kísérleti nyúl.
Kimentem a Félix fürdőbe és két hét kezelés után azt mondtam, nincs semmi bajom. Az évek folyamán több gyógyfürdőbe elmentem. Többször készült film, ami mindég ugyanazt a béna medencét mutatta. Ehhez képest rengeteget mozogtam, tudván azt, hogy ez mozgásszervi betegség, tehát mozogni kell.
2 év múlva közelebb kerültem. Itt a táv 45 km, de ezt naponta kellett megtennem. Közben férjhez mentem és szültem 15 hónap korkülönbséggel két makkegészséges gyereket.
49 éves voltam, amikor férjem agyvérzést kapott és jobb oldala lebénult. Ha eddig csak 2 kg-ot volt szabad emelnem, most ez 75 kg-ra változott (9 éven át). Ezzel együtt a lábam állapota is rohamosan romlani kezdett. Az igazi gondom az volt, hogy a jobb csípőm is egyre jobban kezdett fájni.
Férjem betegsége nem tartozott abba a kategóriába, hogy valami segélyt kapjon. Egy kolléganőm mondta, hogy hülyeség részemről, hogy én nem kérem magamnak. Ekkor feladtam merev ragaszkodásomat az egészségesek társadalmához. Rengeteg ember állt sorba, hogy ezt a rokkant segélyt megkaphassa. Egymást kérdezgették, ki mennyit ad a dokinak. Az én válaszomon sokan csodálkoztak: semmit, mert én ezt a betegséget nem veszem meg pénzért, kaptam, amikor születtem ingyen, ajándékba egy életre.
Még 11 év és 61 éves koromban úgy jártam, mint egy japán gésa. Két térdem összeszorítva, a lábaim csak térdből mozogtak. A japánokkal semmi bajom, de az egyre fokozódó fájdalmat már nehezen viseltem.
Ennyi kis előélet (bevezető) után elérkeztem a 2013-as évhez. Januárban szakorvoshoz mentem. Évek óta hozzá jártam, mert úgy éreztem, hogy benne maximálisan megbízhatok. A diagnózis padlóra tett: "most jött el az ideje a kétoldali csípőprotézisnek". Természetesen első reakcióm a "NEM" volt. Miután otthon jól kibőgtem magam, elmentem a lányomhoz, hogy jól kipihenjem magam. 3 hétig csak Bendegúzzal és Zazival játszottam. Hazafele majdnem négykézláb másztam. Közben rengeteg információt beszereztem csípőprotézis műtöttekről, na meg egy kis bátorságot, hogy visszakullogjak a dokihoz. Egy hét múlva már bent voltam a kórházban.