Előbújunk, mint a medve

Olyan rég jártam erre, hogy már nem is tudom, hol vesztettem el a szálat.
Mentségemre szolgáljon, hogy ezt a hosszú időt költözéssel töltöttem. Egy két szobás tömbházból cihelődtünk át a város egyik legcsodálatosabb részébe - egy házba, ami 62m magasan van a város felett. Hát mit is mondjak: tiszta levegő, csend nyugalom, egy kis kert, és nem utolsó sorban mesés kilátás a városra úgy nappal, mint éjjel.

Egy hónap múlva kutyusunk is lett, méghozzá úgy, hogy ő választott bennünket - egy séta alkalmával hazakísért és nem is akar elmenni a három lány örömére.

Itt még nagyon félénk, de kezdi egyre jobban érezni magát.

Ám a varázskezek most sem unatkoztak, következik hogy megmutassuk az elmúlt hetek alkotásait, valamint a régebbi munkákat is.