Márai Sándor: A négy évszak

„Mindig messze keresik valahol az Istent, a nagy dolgokban, 

mintegy távcsővel és nagyítóval, a csillagok, felhők és végtelenségek között. 

De én már tudom, hogy biztosabban megtalálom Őt az egészen kis dolgokban, 

a véletlenekben, a jelentéktelenségben, azokban a pillanatokban, mikor csodálkozva pillantunk fel, 

valamit értünk, amit az elébb, az élet sivatagjai és szakadékai között vándorolva, nem értettünk. 

Ez a pillanat, mikor egyszerű és világos lesz valami, ami az elébb homályos és érthetetlen volt, 

ez a pillanat, mikor fölénk hajol Isten.”