2016. június 20., hétfő

Mese

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy városnap. Kivonult a modern pénznyelő "vurstli", illetve szerencsére sok ingyenes program és gyereklefárasztásra alkalmas játék is biztosítva volt.

Az ugrálóváras izzadság mellett az eső is nedvesített, de délutánra szerencsére csak a lehűlt idő maradt. Na meg a gyerekek által várva-várt koncertek.

Amikor aztán elhangzott a fellépő neve, a négyésféléves besliccolt a tömegbe. Esélytelen volt elkapni. 10perc keresés után a biztonságiak nem lelkesedését és tanácstalanságát látva és hallva, hogy "Hát ők most semmit sem tudnak csinálni, mert megy a koncert..." szülő segítséget kért a rendőröktől. Mert hát azért mégis csak egy négyésféléves (aki bár tudja a nevét, címét és a rendezvény helyszíne is a szomszéd utca, hazatalálna) van bent a bulizó tömegben.
Leírás, hogy szürke melegítőfelső és sötétkék nadrág. Koncertet megállították, műsorvezető bemondja, hogy ennyi idős gyerek, kék felső és szürke nadrágban valahol a tömegben, majd a koncert megy tovább. Mindamellett, hogy valószínűleg senki nem figyelt egy gyors mondatra a buli közepén, a leírás is más volt, mint a gyerek kinézete.
Szóval 25perc, és a négyésféléves még mindig bent bulizik a tömegben. Egyedül.
Rendőrség bent - ha igaz, nézik, figyelik a kijáratokat. Semmi.

Aztán lassan véget ért a koncert, és ő is előkerült.

Kiderült, hogy az első sorban fogta egy nő az ölében - vele volt a férje meg egy 10 év körüli lányka - és onnan nézték a koncertet.
Megköszöntem nekik a felügyeletet, de mai napig nem értem, hogy keresnek egy gyereket, megállítják a koncertet, és ő nem jelez, hogy hé ti ott, nálam van egy gyerek, akinek a környékén se Anyja se Apja, nem őt keresitek??? Mondjuk a nem jól leadott személyleírás a ... műsorvezetőtől bezavarta az embereket. De akkor is!



Történt mindez velem és kicsi lánnyal.

Akkor este sokat beszélgettünk, de nem érti, hogy mi is történt. Mert hát, ahogy ő mondja:
- De Anya, az a bácsi, akit szoktunk nézni a számítógépen, az itt volt a színpadon.
- OK, és nem vetted észre, hogy nem vagyok ott?
- De Anya, képzeld el, nem volt rajta a napszemüveg!
- Amikor kerestek egy kicsi gyereket a színpadon?
- Rajtam szürke felső volt és kék nadrág, nem engem kerestek. Meg a zoknim színét sem mondták.
- Nem hiányoztam?
- ... - észre sem vette, hogy nem vagyok mellette.
 - Legalább tetszett a koncert?
 - Igen, életem első koncertje, és mondta a bácsi, hogy most mindenki felteszi a kezét, de én nem mertem, mert kapaszkodtam a korlátba, most mindenki kiabál, akkor kiabáltam.

Még elő-elő jön a téma, de nem érti-érzi a súlyát a történteknek. A következő alkalommal tudom, hogy jobban figyelnem kell.

És még mielőtt bárki támadási pontot keresne: tudják a gyerekek, hogy nem mennek el idegennel, nem állnak szóba idegennel, kiabálnak ordítanak, ha valami van, és nem látnak engem, ez mégis egy olyan helyzet volt, ami váratlanul jött.

2 megjegyzés:

  1. Aggódás, mosolygás, édes pofi ez a kicsilány, de hú,de megértem az ijedtségedet!!!!! Mert bármi lehet ilyenkor. bele se gondolok, azt megtetted te. Nem irigyellek!
    Igen,azok a másik szülők,bár kedvesek, de fura,hogy mégha nem is illett a személyleírás, az nem tünt fel nekik,hogy egyedül van a négyésféléves?
    Elképesztően hamar el tudnak tünni ezek a kistörpék.
    Hála Istennek,hogy jó lett a végszó!!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Emlékezetes koncert volt.
      Meg a biztonsági őrök "nemtörődömsége" is.
      Meg a tény, hogy van egy nőnél egy gyerek, keresnek egy gyereket, és ő nem szól, hogy esetleg...

      Törlés