Szép magyar nyelv

Azt hiszem ezzel nem vagyok egyedül, hogy szépnek tartom a magyar nyelvet. Elgondolkoztam nem is olyan rég, milyen nehéz lehet ezt megtanulni, egyáltalán, megtanítani. Hisz látom a gyerekeken itthon, hogy a végződések, ragok, múltidők nem mindig sikerülnek. Pedig nap mint nap hallják.

Valamikor olvastam az alábbi szösszeneteket, mosolyogjatok ti is rajtuk:

TUDOD-E…………HOGY KI HOGYAN HAL MEG?
Az aratóért jön a kaszás,
A házmester beadja a kulcsot,
A molnárt felőrli az élete,
A szabónak elszakad élete fonala,
A pék megeszi kenyere javát,
A kertész a paradicsomba kerül,
A postásnak megnyílik a mennyország kapuja,
Az órásnak üt az utolsó órája,
A kalauz eléri a végállomást,
A prímásnak elszakad a húrja,
A matróz az örök nyugalom tengerére hajózik,
A pénztáros elszámol az élettel,
A búvár örök álomba merül,
A trombitásból kifogy a szusz,
A koldus jobblétre szenderül,
A díjbirkózót maga alá gyűri a halál,
A bérlő örökös otthonra lel,
A boldogtalan megboldogul,
A léghajósnak elszáll a lelke,
A vegetáriánus fűbe harap,
A virágárus alulról szagolja az ibolyát,
A lovász elpatkol,
A papnak harangoznak,
A vadásznak lőttek,
A színésznek legördül a függöny,
A muzsikusnak elhúzzák az utolsó nótáját,
A borbélyt kinyírják,
A kis embereket elteszik láb alól,
A tűzoltó elég gyorsan,
A légtornász feldobja a talpát
Az edző meg bedobja a törülközőt,
A meteorológusnak pedig befellegzett.
Búcsúbeszéd a villanyszerelő temetésén:
Jó vezető voltál, mindig nagy volt körülötted a feszültség. De most, hogy kiverted a biztosítékot, földelünk.
Milyen változatos is a nyelvünk ;-)