Gyermekdalok jogásznyelven

Ráismersz? Én most találtam, biztos van, aki még nem olvasta őket.

Figyelem! Sürgősen megkérünk minden házzal rendelkező puhatestűt, hogy ingatlanát záros határidőn belül hagyja el, az annak külső felszínén keletkezett, és azóta is folyamatban lévő tűzeset miatt. A károsultakat folyékony és félig megszilárdult tejipai termékekkel kártalanítjuk, amelyek együttes mennyisége egyelőre kétnapi fejadagot tesz ki.

Sürgős figyelmeztetés minden kiskorú Katalin nevű lakosunk részére! Tudomásunkra jutott, hogy hazánkba betört oszmán csapatok Önöket célpontjuknak tekinthetik. Áldozataikat először mély nátrium-kloridos forrásban szeretnék megmeríteni, majd pedig abroncsok alsó tesztelésére használják fel. Tájékoztatjuk Önöket továbbá, hogy a nagy sebességgel közeledő oszmán csapatok

Virágom, virágom...

Ilyenkor februárban már kezd elegem lenni a télből. A tavasz virágaira még várni kell, pláne, ha ilyen hótakaró borítja az udvart.

Én nagyon szeretem a virágot. Kapni is és adni is. Csupán egy a gondom, a vágott virág nagyon hamar elhervad és a váza ismét üres. Éppen ezért varázsoltam egy kis színt a heyére.

 Ezért kezdtem el virágokat horgolni, mert jobban kiállják az idő próbáját. Ez a csokor tarka virág maradék fonalakból a maradék időmben készült. A szára erős drót, amit körbetekertem krepp papírral.

Azért van ám virág az ablakban is, egyik másik virág nagyon szépen nyílik:

Valaki tudja, hogy az utolsó virágnak mi a neve?

Előbújunk, mint a medve

Olyan rég jártam erre, hogy már nem is tudom, hol vesztettem el a szálat.
Mentségemre szolgáljon, hogy ezt a hosszú időt költözéssel töltöttem. Egy két szobás tömbházból cihelődtünk át a város egyik legcsodálatosabb részébe - egy házba, ami 62m magasan van a város felett. Hát mit is mondjak: tiszta levegő, csend nyugalom, egy kis kert, és nem utolsó sorban mesés kilátás a városra úgy nappal, mint éjjel.

Egy hónap múlva kutyusunk is lett, méghozzá úgy, hogy ő választott bennünket - egy séta alkalmával hazakísért és nem is akar elmenni a három lány örömére.

Itt még nagyon félénk, de kezdi egyre jobban érezni magát.

Ám a varázskezek most sem unatkoztak, következik hogy megmutassuk az elmúlt hetek alkotásait, valamint a régebbi munkákat is. 

Az időjós medve

„Van aztán egy napja a télnek, aminek gyertyaszentelő a neve. Miről tudja meg a medve e nap feltűnését a naptárban, az még a természetbúvárok fölfedezésére váró titok. Elég az hozzá, hogy gyertyaszentelő napján a medve elhagyja odúját, kijön széttekinteni a világban. Azt nézi, milyen idő van! Ha azt látja, hogy szép napfényes idő van, a hó olvad, az ég tavaszkék, ostoba cinkék elhamarkodott himnuszokat cincognak a képzelt tavasznak, s lombnak nézik a fán a fagyöngyöt, pedig lép lesz abból, melyen ők megulgulnak; ha lágy, hízelgő szellők lengedeznek, akkor a medve - visszamegy odújába, pihent oldalára fekszik; talpa közé dugja az orrát, s még negyven napot aluszik tovább; - mert ez még csak a tél kacérkodása; mint a régi rendszer minisztériuma szabadelvű program mellett.

Ha azonban gyertyaszentelő napján azt látja a medve, hogy rút, zimankós förmeteg van; hordja a szél a hópelyhet, csikorognak a fák sudarai, s a lóbált száraz ágon ugyancsak károg a fekete varjúsereg, mintha mondaná: reszkessetek, sohasem lesz többet nyár; a tél megígérte nekünk, hogy mármost örökké fog tartani; mi kivettük árendába a szelet, fújatjuk, amíg nekünk tetszik; a nap megvénült, nincs többé semmi ereje, elfelejtkezett rólatok! Kár várnotok! - Ha jégcsap hull a fenyők zúzmarázos szakálláról; ha a farkas ordít az erdő mélyén: akkor a medve megrázza bundáját, megtörli szemeit és kinn marad; nem megy vissza többet odújába, hanem nekiindul elszánt jókedvvel az erdőnek. Mert a medve tudja azt jól, hogy a tél most adja ki utolsó mérgét. Csak hadd fújjon, hadd havazzon, hadd dörömböljön: minél jobban erőlteti haragját, annál hamarább vége lesz. S a medvének mindig igaza van.”

Jókai Mór Az új földesúr c. regénye