Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy városnap. Kivonult a modern pénznyelő "vurstli", illetve szerencsére sok ingyenes program és gyereklefárasztásra alkalmas játék is biztosítva volt.
Az ugrálóváras izzadság mellett az eső is nedvesített, de délutánra szerencsére csak a lehűlt idő maradt. Na meg a gyerekek által várva-várt koncertek.
Amikor aztán elhangzott a fellépő neve, a négyésféléves besliccolt a tömegbe. Esélytelen volt elkapni. 10perc keresés után a biztonságiak nem lelkesedését és tanácstalanságát látva és hallva, hogy "Hát ők most semmit sem tudnak csinálni, mert megy a koncert..." szülő segítséget kért a rendőröktől. Mert hát azért mégis csak egy négyésféléves(aki bár tudja a nevét, címét és a rendezvény helyszíne is a szomszéd utca, hazatalálna) van bent a bulizó tömegben.
Leírás, hogy szürke melegítőfelső és sötétkék nadrág. Koncertet megállították, műsorvezető bemondja, hogy ennyi idős gyerek, kék felső és szürke nadrágban valahol a tömegben, majd a koncert megy tovább. Mindamellett, hogy valószínűleg senki nem figyelt egy gyors mondatra a buli közepén, a leírás is más volt, mint a gyerek kinézete.
Szóval 25perc, és a négyésféléves még mindig bent bulizik a tömegben. Egyedül.
Rendőrség bent - ha igaz, nézik, figyelik a kijáratokat. Semmi.
Aztán lassan véget ért a koncert, és ő is előkerült.
Kiderült, hogy az első sorban fogta egy nő az ölében - vele volt a férje meg egy 10 év körüli lányka - és onnan nézték a koncertet.
Megköszöntem nekik a felügyeletet, de mai napig nem értem, hogy keresnek egy gyereket, megállítják a koncertet, és ő nem jelez, hogy hé ti ott, nálam van egy gyerek, akinek a környékén se Anyja se Apja, nem őt keresitek??? Mondjuk a nem jól leadott személyleírás a ... műsorvezetőtől bezavarta az embereket. De akkor is!
Történt mindez velem és kicsi lánnyal.
Akkor este sokat beszélgettünk, de nem érti, hogy mi is történt. Mert hát, ahogy ő mondja:
- De Anya, az a bácsi, akit szoktunk nézni a számítógépen, az itt volt a színpadon.
- OK, és nem vetted észre, hogy nem vagyok ott?
- De Anya, képzeld el, nem volt rajta a napszemüveg!
- Amikor kerestek egy kicsi gyereket a színpadon?
- Rajtam szürke felső volt és kék nadrág, nem engem kerestek. Meg a zoknim színét sem mondták.
- Nem hiányoztam?
- ... - észre sem vette, hogy nem vagyok mellette.
- Legalább tetszett a koncert?
- Igen, életem első koncertje, és mondta a bácsi, hogy most mindenki felteszi a kezét, de én nem mertem, mert kapaszkodtam a korlátba, most mindenki kiabál, akkor kiabáltam.
Még elő-elő jön a téma, de nem érti-érzi a súlyát a történteknek. A következő alkalommal tudom, hogy jobban figyelnem kell.
És még mielőtt bárki támadási pontot keresne: tudják a gyerekek, hogy nem mennek el idegennel, nem állnak szóba idegennel, kiabálnak ordítanak, ha valami van, és nem látnak engem, ez mégis egy olyan helyzet volt, ami váratlanul jött.
Az ugrálóváras izzadság mellett az eső is nedvesített, de délutánra szerencsére csak a lehűlt idő maradt. Na meg a gyerekek által várva-várt koncertek.
Amikor aztán elhangzott a fellépő neve, a négyésféléves besliccolt a tömegbe. Esélytelen volt elkapni. 10perc keresés után a biztonságiak nem lelkesedését és tanácstalanságát látva és hallva, hogy "Hát ők most semmit sem tudnak csinálni, mert megy a koncert..." szülő segítséget kért a rendőröktől. Mert hát azért mégis csak egy négyésféléves
Leírás, hogy szürke melegítőfelső és sötétkék nadrág. Koncertet megállították, műsorvezető bemondja, hogy ennyi idős gyerek, kék felső és szürke nadrágban valahol a tömegben, majd a koncert megy tovább. Mindamellett, hogy valószínűleg senki nem figyelt egy gyors mondatra a buli közepén, a leírás is más volt, mint a gyerek kinézete.
Szóval 25perc, és a négyésféléves még mindig bent bulizik a tömegben. Egyedül.
Rendőrség bent - ha igaz, nézik, figyelik a kijáratokat. Semmi.
Aztán lassan véget ért a koncert, és ő is előkerült.
Kiderült, hogy az első sorban fogta egy nő az ölében - vele volt a férje meg egy 10 év körüli lányka - és onnan nézték a koncertet.
Megköszöntem nekik a felügyeletet, de mai napig nem értem, hogy keresnek egy gyereket, megállítják a koncertet, és ő nem jelez, hogy hé ti ott, nálam van egy gyerek, akinek a környékén se Anyja se Apja, nem őt keresitek??? Mondjuk a nem jól leadott személyleírás a ... műsorvezetőtől bezavarta az embereket. De akkor is!
Történt mindez velem és kicsi lánnyal.
Akkor este sokat beszélgettünk, de nem érti, hogy mi is történt. Mert hát, ahogy ő mondja:
- De Anya, az a bácsi, akit szoktunk nézni a számítógépen, az itt volt a színpadon.
- OK, és nem vetted észre, hogy nem vagyok ott?
- De Anya, képzeld el, nem volt rajta a napszemüveg!
- Amikor kerestek egy kicsi gyereket a színpadon?
- Rajtam szürke felső volt és kék nadrág, nem engem kerestek. Meg a zoknim színét sem mondták.
- Nem hiányoztam?
- ... - észre sem vette, hogy nem vagyok mellette.
- Legalább tetszett a koncert?
- Igen, életem első koncertje, és mondta a bácsi, hogy most mindenki felteszi a kezét, de én nem mertem, mert kapaszkodtam a korlátba, most mindenki kiabál, akkor kiabáltam.
Még elő-elő jön a téma, de nem érti-érzi a súlyát a történteknek. A következő alkalommal tudom, hogy jobban figyelnem kell.
És még mielőtt bárki támadási pontot keresne: tudják a gyerekek, hogy nem mennek el idegennel, nem állnak szóba idegennel, kiabálnak ordítanak, ha valami van, és nem látnak engem, ez mégis egy olyan helyzet volt, ami váratlanul jött.
