Megszállás

Csipogás volt kint tegnap este, kérdeztem az épp hazaérkező férjet, hogy milyen csipogó gumijátékot hozott a kutyának.
- A szék nyikorog.
- Nem is. - kikapcsoltam a számítógépet, felálltam a székről.
Csipogás folytatódik.
- De ez bentről jön - mondja nekem.
- Már hogy jönne bentről. Kint sípol valami.

Gondoltam kiesett egy fióka a fészekből, az kiáltozik ennyire keservesen, de július közepén milyen fióka van még, amelyik nem tudna repülni.
Kiment megnézni, aztán én is, mert nem hittem a füleimnek, mikor bejött és mondta, hogy baglyok.
Hárman biztosan voltak, egymással társalogtak, a félhomályban kb 30centisnek tűntek. Hajnali háromkor még ott voltak, nem sokra rá pedig világosodik, úgyhogy szerintem valamelyik fenyőfán vagy diófán ott lehetnek most is. Majd estére kiderül.
A kismacskák még megvoltak reggel, nem rájuk voltak éhesek.

Gyorsan letöltöttem egy madárhang azonosító applikációt, de regisztrálni kellett volna, meg sok adatot megadni, nekem ahhoz meg este semmi kedvem nem volt, úgyhogy nem tudom megmondani, milyen bagoly volt. Talán, ha ma este is vendégeskednek.

Vacsora - csata

Értem én, hogy vacsora, meg hogy jó anya figyelme mindenre kiterjed.
De miért kell akkor a cicamamának még pihegő rigót és vérző kisegeret hozni, amikor kiülünk enni a teraszra. Ráadásul mintha nekem tetszelegne vele, nem is a kölyköket tanítaná.
Megjegyzem, a rigót megkapták a kicsik, az egeret nem adta oda nekik.